Sziasztok!
Ezzel a különleges bejegyzéssel szeretnék kedveskedni nektek, ami Észtországról, legfőképpen Tallinn városáról fog szólni.
Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy el kezdtem írni egy történetet (novellaféleség ???), amivel már elég jól haladok szerencsére. A könyv igazából romantikus, vicces és ismeretterjesztő. Ismeretterjesztő?! Kérdezed ezt tőlem... igen, ismeretterjesztő, ugyanis különböző országokba "látogathat" el az olvasó. Saját élményeket írok bele, amit itt is, veletek megosztok (persze, nem minden alkalommal). Lényegében a történetbe beleszőttem az élményeket...
Figyelem! A főszereplő férfi nevét megváltoztattam itt a blogbejegyzésben Marcusra, tehát a szereplő teljes neve ITT Marcus Portman! A hibákért felelősséget azért nem vállalok, mert éjszaka írtam meg mindent és éjszaka mindenbe csúszhat hiba, amit nem veszek észre. 😁 Kérlek benneteket, hogyha találtok benne hibát, nyugodtan szóljatok Instagramon és kijavítom rövid időn belül!
Fogadjátok sok szeretettel ezt a bepillantást az élményembe és történetembe! Jó szórakozást!
 |
| Tallinn - nem saját kép! |
"Elfoglaljuk a helyeinket, majd megkapjuk az ismeretet, amit ilyenkor tudni kell. Készülünk a felszállásra. Főleg én, aki tériszonyos és soha az életben nem repült még sehova. Előkészítem a könyvet, amit olvasni akarok és felszállás után elkezdem olvasni míg Marcus dolgozik a gépén. Nem mondta el, hogy mit, csak valami szöveges dokumentumot készít el. Valószínűleg egy szerződést ír le. Amikor elkezdtünk felszállni és megremegett a gép, nagyon megijedtem. Féltem, de Marcus ott volt, rám nézett nyugtatóan és fogta a kezemet. Az utazás simán ment, bár az út hossza 10 óra volt körülbelül, szóval nem egy rövidke utazásnak indultunk neki. Ezalatt az idő alatt beszélgettünk Marcussal és még 2 könyvet ki is olvastam. Lehetett kérni ételt a repülőgépen és mi éltünk a lehetőséggel. Az étel és az ital egész jó volt, amit kaptunk. Nem volt rá panaszom, de még Marcusnak is ízlett minden. Francia pezsgővel ünnepeltük meg az első utunkat együtt, ami nekem az első repülőutam is egyben, illetve először járunk mind a ketten majd Észtországban. Megérkeztünk, én pedig körbenéztem a repülőtéren. Csodaszép. Elvitt minket egy Taxofonos taxis a kijelölt szállodába, amiről természetesen fogalmunk sem volt, hogy hol van. Csodálkozva kezdtem felfogni, hogy egy utcának a nevében nincs benne az, hogy „utca”. Példa rá: Nálunk van a Saint Michael street 2. Ez a cím náluk úgy van írva, hogy Saint Michael 2. Sokkal könnyebb kimondani. Tetszik. Sokkal egyszerűbb, mint végig mondani az egészet."
"Elindultunk várost nézni. Tallinn elég nagy területű, szóval egy nap alatt nem tudjuk bejárni Marcussal. Bementünk egy ruhaboltba, mert megláttam egy gyönyörű fehér, ékköves és csipkés báli ruhát a kirakatban. Meg akartam venni. Kicsit soknak tűnt 1600 euróba került és próbáltam alkudozni az egyik kedves és megértő eladóval, de nem sikerült. Így hát megvettük 1600 euróért. Az eladó elmondta nekem, hogy az észtek nem szeretnek alkudozni, mivel angolul beszéltünk egymással, ebből látta, hogy mi külföldiek vagyunk. Megkért rá, hogy ne alkudozzunk, szóval megértettem és megjegyeztem. Arra is felfigyeltem, hogy az egyik vásárló csaj észtül számol árakat fejbe. Nem hittem volna, hogy az észtek ennyire okosak és intelligensek, pedig ez így van. Kimentünk a boltból miután megvettem a ruhámat, és kint hűvösebb volt kint, mint amikor bementünk. Nagyon hideg lett és jött is egy kisebb zápor. Nem tudom, hogy mindig ilyen-e az időjárás, de ellennék itt ilyen időjárás mellett, mivel a meleget annyira úgysem kedvelem, nem bírom. Akármerre nézek az utcán sehol egy szemét, sehol egy cigarettacsikk, sehol egy kutyagumi maradvány. Tiszta és friss a levegő. Észtország a legtisztább ország az összes közül. Mennyire jó már! Az emberek arca rideg, kemény és pesszimista, de igazából nem azok. Észrevétel alapján nem. Ezek után rávettem Marcust, hogy utazzunk tömegközlekedéssel, ami ingyen van és könnyebben eljutottunk a célunkig. Gyönyörű járműben voltunk, igazán elbűvölő az egész ország, város, az emberek és minden. Közben jelezte a telefonom, hogy van Wi-Fi a közelben. Nem is egy. Legalább 15 ingyenesen használható Wi-Fi kapcsolatot találtam. Egyikre rá is csatlakoztam és megnéztem a tallinni időjárást és az előrejelzéseket is. A járműben nincs duda. Nincs. Megkérdeztem az egyik utast, hogy miért. Azt mondta, hogy azért, mert nincs rá szükség, ők nem használnak. Marcus éppen üzleti hívást intézett, közben én beszélgetek egy 30 éves hölggyel, aki közvetlenül, kedvesen, bár fapofával beszél hozzám és nem is néz a szemembe. Érdeklődtem, hogy miért. Erre ő azt válaszolta, hogy ők így szokták. Feltűnt neki, hogy nem vagyok észt – mivel angolul kommunikáltunk. A hölgy még sok információt megosztott velem. Például, hogy ha külföldiek vagyunk Marcussal, akkor este, éjszaka ne menjünk ki egyedül vagy legalábbis észt nemzetiségű kíséret nélkül, mivel ilyenkor ott bármi történhet, ami nem feltétlenül jó. Továbbá azt is megtudtam, hogy egyszerűen nagyon szeretnek énekelni és táncolni az észtek. Sok zenei fesztivál van Észtország minden területén és beajánlotta, hogy valamelyik rendezvényre mindenképp látogassunk ki, mert nagyon jó a hangulata és szuperül lehet érezni magunkat. Az észt emberek sokat isznak… alkoholt… vodkát. A hölgy azt is elmondta, hogy az emberek ott makacsok, erősek és hazafiasak, hiszen az országuk független. Azt is elmondta a hölgy nekem, hogy ők nem hívők, nagyon kevés vallásos ember van az országban. Ők mise helyett inkább szaunáznak vasárnaponként. Ekkor elérkeztünk a célállomásra és elköszöntem. A Viru kapukat akartuk megnézni, oda indultunk és oda is értünk. Minden nagyon tetszett. A következő napokon meglátogattuk az Észt Egészségügyi Múzeumot, ami nagyon tetszett, vagyis nekem személy szerint. Marcus nem volt annyira elámulva tőle. Megnéztük az Óvárost is, ami gyönyörű volt. Régi, de mégis új. Utána elmentünk a Alexander Nevsky Katedrálishoz is. Abba is belecsodálkoztam rendesen, hogy milyen tökéletes és gyönyörű az egész, kívül és belül. Aztán voltunk a Belt Bella Zsinagógában is. Aztán az utolsó napon hazamentünk a repülővel. Hullafáradtan estem bele az ágyba a megérkezésünkkor. Alig bírtam mozogni, de imádtam ezt a kis kiruccanást. Letusoltunk Marcussal és elaludtunk a franciaágyon."
Még több információ: Tudtad, hogy az észteknél is ugyanúgy, ahogy itt Magyarországon a gyerekek szoktak szemetet szedni kötelezően? És azt tudtad, hogy van egy elterjedt őrült sportjuk vagy inkább szabadidő töltésük, amit úgy hívnak, hogy: gicang? Pedig de, és már vesztették életüket emberek ebben a sportban.
Tipp: Ne legyél velük "rasszista" vagy sértő! Ők függetlenek, tehát semmi közük a finnekhez vagy az oroszokhoz. Ne mondd nekik, hogy hasonlítanak egy orosz vagy egy finn emberre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.