Először azt hittem, hogy nagyon nehéz lesz megtanulni gitározni. Aztán rájöttem a zenetanárommal, aki tanított engem gitározni, hogy nagyon ügyes vagyok. Egy óra alatt több dolgot is el tudtam sajátítani. Nagyon szerettem gitározni, és a mai napig nagyon szeretek. Már az első gitárórámon annyit tanultam, hogy a tanárom szemében megcsillant a fény, hogy lehetséges, hogy zenezseni vagyok... Ezzel azért vitatkoznék, mert nem én vagyok a világ közepe és nem is vagyok egy Johann Sebastian Bach vagy valami Mozart-féle... Folyton kaptam a dicséreteket, a törődést, a támogatást, mígnem megpróbálkoztam magamtól "tanulni" a gitározást. Nagyszerűen sikeredett. Sokat gyakoroltam, hiszen fontos számomra a zene. Ha egy jó zenét hallok, egyből kiráz a hideg, olyan érzés járja át a testemet és a lelkemet, ami még egy jó könyv olvasásánál sem történik meg velem... A Mennyországhoz tudnám hasonlítani. Ha elképzelek valamit a zene mellé, többnyire erős fényt, kisállatokat, természetet, szerelmet, boldogságot tudok elképzelni, sőt még patakot vagy tengert is.
Akusztikus gitáron tanultam meg játszani, megtanultam behangolni és egyéb dolgokat, amiket egy zenésznek tudnia kell. Nem mondom magam zenésznek (hiszen nem vagyok az), de szeretem a zenét, szeretek zenélni. Szeretek mellé énekelni is, ami már nem megy olyan gördülékenyen, mint régen, mert hanyagoltam pár évig az éneklést. Énekelni 8 évesen kezdtem és többnyire Rihannát utánozva énekeltem a dalait. Dalszöveget 14 évesen írtam először, majd azt is egy időre abbahagytam és kijöttem a gyakorlatból. Újra elkezdtem ezeket, de már kevés dalszöveget írok, mert nem jön az ihlet, nincsen "múzsám". Amikor már jobban ment a gitárjáték, kaptam ajándékba egy gitárt is, amin a mai napig sokat zenélek, csak úgy, hobbiból. 18 évesen kezdtem el gitározni tanulni.
Még azt is elmondanám, hogy akármilyen utazásra alkalmas eszközön/eszközben utazok valamerre, egyből a hangjához képzelek mindenféle hangokat és úgymond a fejemben "zenét komponálok" belőle, hogy szórakoztassam magamat. Ilyen egyébként sok emberrel megtörténik, nem vagyok egyedül vele. Sok ehhez hasonló kis történetet hallottam már.
Ha zenét hallgatok, a hangokat képileg is elképzelem. Úgy értem a hangok, ritmusok, erősségek egy pályává alakulnak (persze ezt csak az igazi zenekedvelők érthetik) és a kanyarokat a zenében a változások okozzák (pl: hirtelen magasba ugrik a hang vagy mélybe tesz át). Ilyen a vizuális emberekkel történik, akik valamennyire értenek a zenéhez és szeretik is azt. (Jó, én nem értek hozzá, azt sem tudom, hogy mi az a fúga, kantáta, cambalo, klavikord vagy a kontrapunkt)
Köszönöm, hogy elolvastad. Ha tetszett oszd meg ismerőseiddel, hogy ők is elolvashassák. Lehet, hogy tetszeni fog nekik is! Kövess Instagramon: @ancsika97
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.