Utolsó előttihez - hosszú publikált magánlevél 2019

Én hívtalak el randizni, mert láttam, hogy nem vagyok közömbös a számodra. Én vettelek rá arra, hogy kimozdulj és randizz velem. Odaadtam a legkedvesebb könyvemet neked, amivel csak segíteni akartam neked. De a szívemmel együtt nálad maradt a Titok. Tudom, hogy nem szeretsz olvasni, ezért is írom meg itt azt, amit szeretnék. Úgysem fogod elolvasni, mert nem is akarod. Magadba zárkózva alszol vagy rajzolsz. Arról álmodozol, hogy valaki szeressen, de nem tudod befogadni a szeretetet. Te mondtad, hogy egy főnyeremény vagyok. Te pedig elszórtad. Megbíztam benned. Megbántva érzed magadat, mert megtanítottalak csókolni. Pedig ez nem egy rossz dolog, de te mégis támadásnak vetted. Szerettem és hittem, míg rá nem jöttem, hogy boldog te még mellettem sem lehetsz. Nem emelhetlek fel a fellegekbe a szerelmemmel, mert te nem hagyod. Megtanítottam neked, hogy hogyan kell igazán szeretni és törődni, de te mindezt inkább kihasználtad. Mindig én írtam neked üzenetet, pedig neked kellett volna. Azt mondtad, hogy van egy másik lány, akit sokkal jobban szeretsz, mint engem, és ha ő feltűnne a színtéren, akkor elhagynál érte gondolkodás nélkül. Most pedig engem okolsz, hogy nem becsültelek meg eléggé, mert mindent megtettem érted. Ez neked kevés. 

Mindig én beszéltem. Ha nem beszéltem, mert kiszáradt a sok beszédtől a szám, csak ültünk vagy feküdtünk egymás mellett napokig és aludtunk. Én élni akarok. Vinni valamire az életben. Az életembe a lazsálás 3 napig nem tartozik bele. Én utazni akarok, és élményeket szerezni, nem pedig egy srác mellett lenni szótlanul napokon keresztül. Élni akarok. Gyereket szülni. Családot! Boldog akarok lenni! Fekete cicát akarok simogatni a kertemben egy napozó ágyon. Te csak azokról tudtál beszélni, amiket utálsz. Utálod a macskákat és a kutyákat. Nem akarsz gyereket. Én imádom az állatokat, a természetet, és a gyerekeket. Ha viccelődtem, mindig gúnyolódásnak vetted. Sosem kerestél, nem írtál. Én törődtem veled. És mindezt miért? Mert szeretni akartalak, de te nem akartad. Nincs célod a jövődben. Nekem millió van. Adjak? Azt mondtad, hogy sokban egyezünk, aztán azt vágtad a fejemhez, hogy azért nem illünk össze és szakítanunk kellene, mert nincsenek közös kedvenceink. Gyenge vagy testileg, lelkileg, tudatilag és élményileg. Nincs vágyad. Nem akarsz elutazni Spanyolországba, vagy Hawaiira. Nem akarsz megtanulni egy nyelven sem. Nem szeretsz olvasni, és lassan is olvasol. Burger Kingbe akartál meghívni, mert volt egy kuponod. Ne haragudj, de ez nevetséges. Engem rángattál, hogy menjek el mindig a házad elé. Hazakísérni? Nagy nehezen megtanítottam neked, hogy illik a lányt hazakísérni, ha tetszik, ha nem. Amikor hazakísértél végre és megköszöntem, az volt a válaszod, hogy: "Ez a dolgom". De én egy "Szívesen-t" vártam. Azt mondtad, ha hazaértél írsz, de csak rá 4 órára írtál. Aztán mondtad, hogy ne beszéljünk aznap. Ne keresselek, ne írjak. Rendben. Elfogadtam. Megakartál változtatni olyanná, amilyen 100 %-ig nem vagyok. Egy plázacicává. Én inkább a kórházra és a betegekre költeném a pénzem (de annyira sajnos még nem vagyok gazdag). Nem tudsz egy lányért küzdeni. Hiába mondtam el, hogy hogyan kell egy lányt újra és újra meghódítani vagy küzdeni érte. Te a kisujjadat sem mozdítottad és azt hajtogattad csak, hogy nem tudod hogy kell. Találkozóknál 99 %-ban késtél. Ez nem előnyös. Alapműveltség? Haha. Etikett? Pláne messze van tőled. Univerzum vs. Világ. Azt mondod, hogy nagyon érzékeny vagy és fogadjam el. Igen, de nem kell mindig minden ok nélkül sírni, mint egy óvodás, akit megvertek. Én is érzékeny vagyok, de mégsem szólalok meg, ha fáj valami. Mindent kibírok, mert megerősödtem, de te nem akarsz megerősödni, mert még nem élted át a legrosszabbat, amit én. Sajnálom, ez az igazság. Ez van. 

Azt hiszed, hogy majd én keresni foglak, de hidd el, már nem. Nem mozdítom érted a hajszálamat sem. Nem érdekel. Beszélni akarsz? Írsz. Nem akarsz beszélni? Akkor soha nem fogunk, mert én elmegyek. Távol tőled. Távol minden emléktől az igaz szeretet útján a jó élmények irányába. Talán már nem vonzok be olyan fiút, amilyen te vagy. Talán találkozok azzal, akit igazán megérdemlek. Miattad már azért nem izgulok, mert elég sokat izgultam miattad, érted. Már magammal is foglalkoznom kell. Egyszer élek, és én döntöm el, hogy hogyan élem meg. Én döntöm el, hogy mire pazarlom vagy nem pazarlom az időmet és az erőmet. Már nem érdekel, hogy mi lesz veled. Megoldod. Nagyfiú vagy. Én pedig nem leszek az anyukád soha. Maximum egy vagy több szuper cuki csoda babának lehetek az édesanyja a jövőben, nem pedig egy felnőtt férfié. Egy boldog életet akarok élni. Azt akarom, hogy a családomnak is csodás élete legyen, ha nem is tökéletes.Bár azt sem tudom, hogy őszintén akarok-e ezek után bármi jó dolog után reménykedni, főleg egy boldog párkapcsolat után, ahol a másik fél megtisztel, szeret, és képes udvarolni. Mindig a herceg udvarol a hercegnő-jelöltnek, nem pedig fordítva, de te ezt sem tudtad. Őszintén remélem, hogy minél előbb észhez térsz és megszabod a vágyaidat, céljaidat, amiért megküzdesz és boldogan teszed magadévá.