Felnőttek és a cyberbullying

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy a felnőttek már java része megtanulta az interneten való böngészés élményét, illetve ennek a kisebb fortélyait alkalmazni. Hurrá. Ez már fél siker. Legalább nem a gyereket kérik meg, hogy keresse meg az x-et az y weboldalán, stb... azaz nem kérnek segítséget a gyermeküktől (vagy aki jártas az internet  és a számítástechnika élénk világában). Ez egy baromi jó dolog, addig amíg a felnőtt el nem kezdi a másik embert (még gyereket is!!!) cyberbullying-olni. Hogy mit is jelent ez a szó? Beletartozik az internetes zaklatás, megalázás, rossz hír keltés, rosszindulatú megjegyzések tétele az áldozatról az áldozat felé a különböző közösségi oldalakon. Cyberbullyingolni nemcsak gyerekek, vagy tinik szoktak!!! Már sok felnőtt is elkezdi ezt, szimplán szórakozásból. (Ez gyerekes.) Én már nemcsak egy ilyenbe futottam bele, és nemcsak egy ilyen személy próbált megalázni az internet népe előtt.

Elmesélem, hogy még 12-13 éves lehettem, amikor az egyik akkori osztálytársam édesanyukája (3 gyerekes, 1 mozgássérült gyereket nevelő édesanyáról beszélek, aki nem a szépségéről és nem is az eszéről volt híres) a Facebookon az egyik posztom alá egy elég csípős megjegyzést tett, amivel bebizonyította az IQ és EQ átlagát. No, nem akarok senkit megbántani, hiszen nincs rá okom. Én csak egy 22 éves kis csitri vagyok. Mi vagyok én egy 3 gyerekes anyukához képest, aki 50 évesen okos és csodálatos, és tapasztalt, igaz? Ezért nincs jogom bántani a másikat, hiszen "ő sem bántott engemet", nem igaz? 
Visszatérnék a történethez: megosztottam egy híres aranyos arcú színésznőről egy képet, akit akkor nagyon csodáltam, és azt írtam hozzá leírásként, hogy hasonlítunk (hajszínünk, arcformánk, érdeklődésünk, viselkedésünk, stílusunk miatt) és, hogy mennyire kedvelem. Ez a drága édesanya, pedig mit is? Ja, már emlékszem. "Te nem is hasonlítasz rá, hiszen ő gyönyörű, te pedig nem vagy az." (Pontosan nem tudtam idézni, ezért bocsánat, de a lényeget kiragadtam belőle.)
Rá 1 vagy 2 évre ez a drága édesanya levelet írt az egyik médiaszervnek, ahol cikkben közölték le azt, hogy ő mennyire egy jó anyuka, és a fogyatékos gyermekét mennyire jól ápolja, és segítséget szeretne kérni, mert kevés a "segély".
Megértem, ha valaki úgy gondolja, hogy én nem vagyok szép, stb... de én nem úgy osztottam meg azt az adott posztot, hogy én "gyönyörű vagyok, mint ő" Magyarul az illető medveanyuka félreértelmezte magát a posztot, ideges volt, és gondolta, hogy beszólhat nekem, mert gondolom neki is mindig beszólogattak kis korába a "szépsége" miatt. Ha pedig ő valóban úgy gondolta, hogy én nem vagyok szép, akkor legalább privát üzenetben reagálhatta volna le a történteket intelligens módon, nem ily szemtelenül, mint egy 6 éves kisgyerek.

Kérdem én. Ha egy asszony így viselkedik a másik gyerekével, az mennyire lehet jó szülő? Szerintem egyáltalán nem. De ez is csak egy jelentéktelen egyéni szocvélemény.

Kinek nem inge, ne vegye magára! Köszi! 

Mit érdemelnek ezek a "szülők"?