Még nagyon pici voltam, mikor kaptam egy fekete kiscicát az anyukám munkatársai által. Az új kiscicámat (aki egy kislány volt) Korminak neveztem el. Kicsi fekete szőrű, hihetetlenül cuki és bolyhos volt. Imádtam. Ő volt az első cicám. Utána született három kiscicája. Az egyik fekete volt, a másik kettő pedig fekete-fehér foltos. Hogy őszinte legyek, én már nem is emlékszem a kiscicák nemére, csak arra, hogy az egyik fekete-fehér cicát Félixnek neveztem el és ő fiú volt. A cicák cseperedtek és eközben lett egy hullámos papagájom. Színe zöldes volt és mindig csipogott (nagyon cukin). Ezek után az egyik lánycicának (azt hiszem, hogy a feketének) született pár kölyke, abból egy cicát nem adtunk el. Aki megmaradt az egy fekete fiú volt. Nagyon aranyos volt, hagyta magát megfürdetni egyszer. :))
Anyukáméknak mindig óriási farkaskutyáik voltak. A nagybátyám ott maradt a szülői háznál és vett egy pici fiú farkaskutyát. 8 éves lehettem, amikor utoljára láttam azt a szép kutyust gyerekkoromban. 17 évesen mentem azóta először oda. Óriási nagy kutya lett belőle és nem ugatott, csak dörgölőzött, szagolgatott, és mellettem, velem ment amerre én is.
Van egy Bejgli nevű kutya, aki az én szemem fénye, de róla sokat nem szeretnék elmondani. Beagle-tacskó keverék, 4 éves és kislány.
Köszönöm, hogy elolvastad! Remélem, hogy tetszett! Kövess Instán! @ancsika97
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.